A hibázást sok felnőtt is nehezen viseli, így nem csoda, ha a gyerekek is félnek attól, hogy valamit „elrontanak”. Pedig a tanulás természetes része a tévedés. Minél hamarabb megtanulja egy kisgyermek, hogy a hibákból tanulni lehet, annál bátrabban, kíváncsibban fog viszonyulni a világhoz és az iskolai feladatokhoz is.
A hibázás nem kudarc, hanem lehetőség
Sokszor a legjobb szándékból próbáljuk megóvni a gyereket a csalódásoktól. Gyorsan kijavítjuk a rajzát, segítünk a puzzle kirakásában, vagy elmondjuk helyette a választ, mielőtt hibázna. Ilyenkor azonban pont azt a tapasztalatot vesszük el tőle, ami igazán fontos: hogy próbálkozhat, és a hibázás nem baj.
Ha egy gyerek azt látja, hogy a felnőttek is hibáznak, de nem esnek kétségbe tőle, hanem kijavítják és továbbmennek, sokkal nyugodtabban fog reagálni saját tévedéseire is. Fontos, hogy ne a hibára helyezzük a hangsúlyt, hanem arra, hogyan tudjuk együtt kijavítani vagy újra próbálni.
Bátorítás és önbizalom kéz a kézben jár
Ha egy gyermek rendszeresen pozitív visszajelzést kap a próbálkozásaira, akkor nem a hibáktól fog félni, hanem örül annak, hogy fejlődik. A dicséret nem azt jelenti, hogy mindig mindent helyeselni kell. Inkább arról szól, hogy észrevesszük az igyekezetet, az erőfeszítést, és elismerjük azt is, ha valamit nehéznek talált, de végigcsinálta.
Nagyon sokat számít, hogyan reagálunk szülőként vagy pedagógusként. Ha a „nem baj, most nem sikerült, próbáljuk meg másképp” természetes válasz, akkor a gyerek sem fog megrettenni, ha valamit nem tud elsőre megoldani. Ez a hozzáállás később, az iskolában is segíteni fogja, különösen akkor, amikor nehezebb feladatokkal vagy kudarcélményekkel találkozik.
A hibák nem az út végét jelentik, hanem éppen a tanulás kezdetét. És ha a gyerek ezt megtanulja, nemcsak bátrabban fog tanulni, hanem kiegyensúlyozottabban is fogja élni a mindennapokat.
Kép forrása: freepik.com